7. fejezet - Előkészülés

Na gyerekek, megérkeztem :DDD Elég sok időbe tartott, míg rávettem magam az átnézésére, de végül megszültem. Végre kiderül az a bizonyos döntés, és most talán egy kicsivel lazább fejezetet hoztam. És előre szólok hogy most pár fejezetig egy kicsit békén hagyom őket, de utánna már jön a drága Tanácsunk :DDD Na akkor befogtam és jó olvasást :DDD
Puszi AR

Előkészülés

Sophia nem volt biztos a döntésében, de tudta valamit tenni kell. Most hogy a Josephéket elküldte a fenébe, nem szívesen maradt volna itt, de a barátait sem szerette volna most itt hagyni. Másodpercek álltak csak rendelkezésére, hogy döntsön. És ő döntött. Nem biztos, hogy jól, de az ő döntösé volt. A napokban úgyis honvágya volt, és érezte, hogy valami nincs rendben. Így egyszerű volt a választás. Már csak a többieknek kell ezt elmondani. Biztos nem fognak örülni, sőt elég mérgesek lesznek, de el kell fogadniuk, mert az ő döntése. Lehunyta a szemét, majd megidézte a szárnyát. Pár percig még csöndben álldogállt, majd kinyította a szemét és a csöndben várakozó barátaira nézett. Tekintete megakadt Chasen, és végül rajta is maradt. Tényleg megszerette őt ezalatt a kevés idő alatt. Vett egy nagy levegőt, majd belekezdett.

-       Elmegyek – mondta halkan, mire a többiek felcsattantak. Egyedül Chase maradt csöndben, és fogva tartotta a lány tekintetét. Némán beszélgettek.

-       Hogy mi!? – kiáltotta hisztérikusan Tiffany.

-       Elmegyek – ismételte meg Sorneth. Most határozotabban, bátrabban.

-       Rendben. Gondolom egy kicsit akarsz pihenni ezek után. Ha kell megszervezem az útat. Meddig leszel el? Mert majd ki kell találni valami mesét, meg minden… - kezdett szervezkedni Kristóf.

-       Nem  - rázta meg a fejét a lány. – Félre értetek. Nem egy kis időre megyek el. Örökre – az utolsó szót csak halkan suttogta, mire a többiek döbbenten bámultak rá. Chase halványan elmosolyodott, majd megszólalt.

-       Mikor indulunk? – kérdezte, mire Sorneth a földről végre felkapta a pillantását, és csodálkozva rá nézett.

-       Velem akarsz jönni? Te normális vagy? Nem erről szó sem lehet! – Sorneth először csodálkozott, majd kiakadt. Hirtelen elmosolyodott, mert végig gondolta. A fiú helyette döntött. Nem azt kérdezte, hogy jöhete, hanem azt, hogy mikor. Ő már döntött, és ezt a lány már nem tudja meggátolni. – Most.

-       Rendben – bólintott a fiú. – Haza ugorhatok pár cuccomért?

-       Lényegtelen. Nem lesz rá szükséged. Pentrasba megyünk. Haza megyünk. De előbb még meglátogatjuk a Tanácsot Romániában – mosolyodott el a lány. – Van egy kis elintézendő ügyünk, és talán ott maradunk pár hónapot, aztán majd ahogy alakul – ismertette a lány a tervet, majd megölelte barátnőit, akik visszafojtott könnyekkel nézték őket.

-       Ugye, nem tudunk meggyőzni arról, hogy maradjatok? – suttogta Tiffany, miközben szorosan megölelte a lányt.

-       Nem – válaszolt a lány. Majd Kristófot és Troyt is megölelte.

-       Jó útat! – suttogta Troy, majd a lányra mosolygott.

-       Köszi – Sophia tovább ment Nickhez. Tőle lesz a legfájdalmasabb a búcsú, mivel Chase után, ő volt a legjobb barátja.

-       Vigyázz magadra, és ha bármire szükséged van hívj! És azért néha látogass meg! – mosolygott rá a fiú, miközben szorosan megölelte a lányt. Sophia a nyakába fúrta az arcát, és egy percig így álltak, majd a lány eltolta magától, és miután mégegyszer rámosolygott megfordult, és Chasehez lépett. Utoljára hátrafordult, majd meghajolt az őket figyelők előtt. Nem volt egy mély meghajlás, éppen csak megdöntötte a törzsét, de ez is kifejezte a tiszteletét a barátai előtt.

-       Az Ősök legyenek veletek, s Sors formázza életetek! – mondta Sophia, mire a többiek is meghajoltak, majd elismételték a lány szavait. Végül Sorneth mosolyogva megfordult, megfogta a rá váró Chase kezét, és együtt eltűntek az erdőben. Pár perc múlva egy tisztásról hangos zsibongással felröppentek a madarak, majd őket egy tűzcsóva követte. Végül egy kecses, hosszú nyakú, hatalmas fekete sárkány is felröppent az égbe, majd pár szárnycsapás után a felhők fölé emelkedett és eltűnt az őt néző szemei elől.

Chase nem tudta,  hogy mit akar most a lány tenni, de megbízott döntéseiben. Igazából már annak nagyon örült, hogy Sophia megengedte, hogy vele menjen. Nem hitte volna, hogy bele megy, de egy próbálkozást megért, főleg így, hogy mégis vele tarthat.

-       Igazad volt! – szólalt meg Sophia pár pillanat múlva.

-       Mi?

-       Tényleg vissza kell menjünk. Nálad nincsenek fontos iratok, anyudnak szólnod kell, és nem ártana pár ruhát is elhoni – magyarázta a lány egy halvány mosollyal az arcán. Egy lépéssel közelebb lépett a fiúhoz, majd utolsó mondatát annak a fülébe suttogta. – És itt az ideje, hogy ülj a hátamon! – További pár perc múlva kiértek egy hatalmas tisztásra. Sophia megállt, majd besétált a közepére. Leguggolt, majd koncentrált.  Elképzelte maga előtt Sárkányvárt, ahogy körülötte a társai lebegnek. A Fővárosba vezető darabokbaan álló hídat. A Vár mellett lévő hatalmas vízesést, és a vár körül magasodó hegyeket. Majd a tarka sárkányok között a hatalmas, kecsesen repülő, tiszteletet parancsoló fekete sárkányt. Saját magát. Már érezte, hogy közeledik az átváltozás. A hátából a bőrt átszakítva kitüremkedtek óriási fekete szárnyai, amik most kétszer akkorák voltak, mint a harcos alakjában, majd a hátán lévő fekete tüskék szakították át a bőrét. A folyamat fájdalmasnak tűnt, de ő csak kellemes bizsergést érzett. Örült, hogy újra felveheti eredeti alakját. Az arca megnyúlt, a szeme vörös lett, a pupillája összeszűkűlt, hüllő szerű lett, a fehérje is vörös lett. A teste, a végtagjai is megnagyobbodtak, a karmai is óriásira nőttek, majd feketék lettek. A bőre elkezdett keményedni, majd pikkelyesedni. Végül a halandó bőrt szétfeszítve kirobbant belőle egy hatalmas sárkány.

Azon a helyen ahol Sophia guggolt, most Chase számára csak a legendákból ismert lény állt. Igaz látta a folyamatot, de nehezen tudta elhinni, hogy ez a lény a társa lenne, egészen addig, míg a sárkány felé nem fordította a fejét. Chase végignézett az előtte álló lényen. Hatalmas, minimum 20 m magas, 30 m hosszú lény volt. Kecses nyakkal, aminek a végén egy hosszúkás alakú, de arányos fej ült. A sárkány gerince mentén, a testéből hatalmas tüskék álltak ki, egészen a hosszú farka végéig. A szárny pedig így félig összezárva is hatalmas volt. Kitárva lehetett akár 40 m is. Chase most jött rá, hogy a lány hátán lévő tetoválás a saját szárnyát ábrázolta. Chase végre a sárkány szemébe nézett. A pupillája szűk volt, hüllő szerű, de a szivárványhártyja színe megfogta. A pupilla körül vörös volt, mint mindig, mikor a lányt nagyon kihozzák a sodrából, de a széle zöld, a megszokott mélyzöld színű volt, vagyis a hártya különleges vörös és zöld keveréke volt. De gyönyörű. A sárkány felemelte óriási mancsait, majd közelebb lépet a fiúhoz. A fejét előretolta közvetlen közel a fiú arcához, majd beleszippantott a levegőbe. Valószínüleg nem ismerte egyből fel a társát, és ezért őt szimatolta meg. Mikor felismerte Chase illatát a szemében egy szikra lobbant, és az orrát a fiú nyakához nyomta, aki a nedves, puha érintéstől felnevetett, és gyengéden eltolta a nyakától a sárkány fejét, mire Sorneth a kezét nézte ki magának, és az orrát a tenyerébe nyomta. Annyira hatalmas, félelmetes, de mégis aranyos és szeretetreméltó volt, hogy Chasenek ellágyult a szíve, és megtelt szerettel.

-       Szia! - szólalt meg egy hang a fejében, mire hirtelen megugrott. A hang hasonlított Sophia hangjára, de annál mélyebb volt, és eltűnt belőle az alig észrevehető rekedtség. A sárkány a fiú mozdulatára nevető hangot adott ki, és a kinyított szájából kilógott hatalmas, rózsaszín villás végű nyelve. -  Megijedtél! Bocsi. - A lány bocsánatot kért, de érezni lehetett, hogy nem gondolja komolyan.

-       Tudsz olvasni a gondolataimban? – kérdezte akadozó nyelvvel a fiú.

-       Nem – válaszolta egyszerűen. – Vagyis csak akkor ha engeded! - javította ki magát a lány, majd az égre nézett. – Ülj fel a hátamra! Indulunk! – mondta, és egy kicsit megfordult, majd kinyújtotta az egyik lábát, hogy segítsen a fiúnak felülni a hátára. Mikor Chase már biztosan ült, megkapaszkodott az előtte lévő hatalmas és éles tüskében, majd behunyta a szemét. Álmámban sem gondolta volna, hogy ez megtörténhet. Sorneth az ég felé nyújtotta a nyakát, majd kilőtt egy tűzgolyót. Kitárta hatalmas szárnyait, majd próbából csapott vele egy kettőt, utána megfeszítette lábaiban az izmokat és ellökte magát a földtől, de ahelyett, hogy visszaestek volna a sárkánylány pár erős szárnycsapással a levegőbe emelte a testüket. Kinyújtott nyakkal és egyenes farokkal repült fölfelé a felhők felé. Mikor már az emberek látómezeje fölé ért lassított a tempón, majd a légáramlatokat meglovagolva haladt előre. Chase kinyitotta a szemét, majd körülnézet a sszámára új világban.

-       Wáo! – csak ennyit tudott mondani mikor lenézett és meglátta maga alatt az egész életében neki otthont adó tájat. A folyók ezüstösen csillogtak, az erdők zöld foltok voltak, a házak pedig még apróbnak tűntek, mint amilyenek voltak. – Ez gyönyörű! – suttogta.

-       Tudom – mondta Sorenth. – A fellegek felett minden sokkal szebb és egyszerűbb – mondta, de ezúttal nem gondolatban, hanem hangosan. Hangja sokkal mélyebb volt, mint mikor gondolatban szólalt meg, sokkal zengőbb, mélyről jővőbb, bölcsebb. És most kicsendült belőle az a csepp rekedtség, amit a fiú imádott benne.

-       Te tudsz beszélni? – kérdezte csodálkozva a fiú. A lány megint azt a furcsa nevető hangot adta ki, majd a nyakát, és a fejét hátrafordítva nézett a fiúra.

-       Igen tudok, csak nem szeretek – válaszolta a lány, majd újra előrefordult. A következő pillanatban pedig lebukott a felhők alá és gyorsan ereszkedni kezdett. Chase egy pillanatra megijedt, majd megnyugodott, mivel tudta, hogy a lánynak van ebben némi tapasztalata. Sophia a földhöz közeledve lelassította az ereszkedést, majd a talpa lágyan földet ért. – Leszállhatsz, megérkeztünk! – mondta Sophia visszaváltva a gondolatban társalgásra. A fiú gyorsan lekászálódott a sárkány hátáról, majd figyelte annak visszaváltozást. Kevésbé tűnt rémisztőnek, mint a átváltozás.

-       Rendben vagy? – lépett a fiú mellé a lány. Chase lenézett a lány zöld szemébe, és halványan elmosolyodott. Tudta, hogy miért kérdezi a lány. Félt, hogy elijeszti maga mellől, de őt baltával sem lehetne elkergetni mellőle.

-       Annyira nehéz elhinni, hogy az a nagy monstrum is te vagy – mondta a fiú, majd lehajolt a lány ajkaihoz. – De úgy is gyönyörű vagy, és az én Sophiám – suttogta, mire Sorneth is elmosolyodott.

-       Soha nem szokod meg a rendes nevem? - kérdezte, ő is lehalkítva a hangját.

-       Nem. Te nekem mindig Sophia maradsz – mondta, majd végre megcsókolta a lányt. Sophia a fiú mellkasára dőlt, karjaival átölelte Chase nyakát, majd lábujjhegyre állt, hogy jobban elérhesse társa ajkait.

Sophia tudta, hogy gyorsan kell csomagolni. Rossz előérzete volt, de nem tudta mitől. Így minél hamarabb el akarta hagyni a házat, hisz a levegőben, vagy akár az erdőben is biztonságban érezte magát, mert tudta, hogy a természet vigyázz rá. Chase a fürdőben volt, éppen tusolt. Sophia úgy gondolta előbb a társa cuccait szedi össze, mivel a sajátját hamar tudja pótolni. Kinyitotta a fiú szekrényét, és a ruháit összevissza, de mégis rendezetten hajigálta be egy hatalmas táskába. A táska a beledobált dolgokhoz képest túl kicsi volt. Egy fekete válltáska volt az amibe a lány bepakolta a szükséges dolgait. Először a varázskönyveket, és az ehhez hasonlatos kódexeket, lexikonokat, pergameneket, majd a fiú cuccait. Derékig be volt hajolva a szekrénybe, mikor meghallotta a fürdő ajtó nyitódását.

Chase mikor kilépett a fürdőből, egy kiadós tusolás után, hirtelen nem találta a szobában a lányt. Majd jobban megnézte a szekrényben eltűnő mozgó halmat, és rájött, hogy az bizony Sophia. Saját maga számára halk, de a lány számára mégis halható léptekkel mögé osont, és átölelte a társa derekát. Sophia összerezzent a hirtelen érintéstől, majd felegyenesedett és a fiú mellkasához simult. Percekig hallgatta Chase nyugodt szívdobogását. Úgy érezte, hogy itt békére és boldogságra talált, de a szíve mélyén tudta, hogy ez nem fog sokáig tartani.  

-       Jól vagy? – kérdi tőle halkan a fiú, majd gyengéden belecsókolt a lány dús hajába.

-       Reméljük – mosolyodott el halványan Sophia, majd újra eltűnt a szekrényben. – Megvan! – kiáltott fel egy fél perc eltetltével, és maga után egy gitártokot húzva újra kibújt a szekrényből.

-       Nem is tudtam, hogy tudsz gitározni – jegyezte meg Chase.

-       Ebben nem is gitár van! – mosolyodott el Sophia sejtelmesen, majd kinyitotta a hatalmas tokot. – De amúgy tudok! – A gitártok teli volt fegyverekkel. Egy kard, egy íj, és rengeteg tőr. Volt dobotőr, dobócsillag, rendes egyenes pengéjű tőr, enyhén ívelt, díszes, és egyélű tőrök is voltak a tokban.

-       Huh – szuszantott a fiú. Ez aztán a fegyver arzenál! – nevetett fel Chase, majd jobban szemügyre vette a fegyvereket. – Nincs pisztoly, pedig azt még ekezelni is tudom – mondta tárgyilagosan, mire a lány elmosolyodott.

-       Honnan veszed, hogy nincs? – kérdezte, majd kinyitotta a tok tetejébe rejtett titkos sebet. És kivett belőle egy pisztolyt. Majd még egyet. Chase ámulva kezébe vette a fegyvereket, majd jobban szemügyre vette. Tökéletes technika, tökéletes vonalak és hangtompító, de nem kapott hozzá golyót.

-       Töltény? – kérdezett rá végül. Sophia úgy nézett rá, mintha megőrült volna. – Most mi van?

-       Chase, nálunk nincs olyan hogy töltény, vagy nyíl, vagy ehhez hasonló semmiségek. Ezt mind mi, vagy a fegyverbe rejtett varázs hozza létre az akaratunknak megfelelően – magyarázta neki türelmesen, és az arcán egy halvány mosoly játszott.

-       Értem – bólintott Chase, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elkapta a lány csuklóját, majd gyorsan magához húzta. Egy pillanatra a lány szemébe nézett, majd egy gyors csókot akart adni lánynak. De a végkimenetel nem az lett, amire számított.

Pár perc múlva Sophia és Chase már az ágyon feküdt egymást csókolva és simogatva. Mindketten teljesen átadták magukat a testüket fellobantó vágynak, így kerülhettek ők az ágyra a nehéz táska pedig a földre. Végül kettejük közül Chase volt az erősebb, mivel neki sikerült hosszabb időre megszakítania a csókot. Homlokát a lányénak támaszotta, és úgy helyezkedett, hogy ne nehezedjen rá teljesen Soph törékenynek tűnő testére. Chase kinyította a szemét, majd megkereste a lány tekintetét is.

-       Ha így fojtatjuk, akkor egyhamar nem fogunk elindulni – suttogta kéjtől rekedt hangon. Sophia reagálásként végigsimított a fiú gerincén. Chase megremegett a gyengéd érintéstől.

-       Indulnunk kellene. Nem tudom, meddig bírom a repülést. Elszoktam tőle. De most még ne. Egy kicsit élvezzük a nyugalmat – suttogta, majd megcsókolta a társát.

-       Rendben – válaszolta Chase, miután szabad lett az ajka. Majd legördült a lányról, és a hátára fordult. Ezután Sophián volt a helyezkedés sora. A fejét a fiú mellkasára tette, pont úgy hogy hallhassa annak megnyugtató szívverését. A bal kezét Chase kezére simította, aki összefűzte az ujjaikat, míg a jobb kezével apró köröket rajzolgatott a fiú meztelen hasára.

-       Szerettem itt lenni – szólalt meg hirtelen a lány megtörve a pár perces csendet.

-       Tudom – mosolygott a fiú.

-       Mégis örülök, hogy elmehetek.

-       Tudom.

-       Már elegem van a Joseph családból, és egy kicsit honvágyam is van.

-       Sejtettem.

-       Túl jól ismersz – mondta Soph vádló hangon, de igazából örült annak, hogy a fiú ennyire közel került hozzá. A következő pár perc megint csendben telt. De ezt a csendet Chase törte meg.

-       Mesélsz nekem Sárkányföldről? – kérte meg a lányt, aki felnézett a szemébe.

-       Tényleg kíváncsi vagy rá? – kutatta tovább a nyílt és barátságos arcot.

-       Igen.

-       Hát jó! – sóhajtott egy nagyot. Szívét melegség töltötte meg a tudattól, hogy a társát érdekli a népe, és az otthona.  Majd vett egy nagy levegőt, mert tudta ez sokáig fog tartani. Végül belekezdett. 

Team Bones!

Sziasztok :D Újra jelentkezek, most egy kicsit más jellegű dologgal. :DD Egyik ismerősöm megversenyezteti kedvenc karaktereinket, az év álompasija címért. Gondoltam beszállok. :DD Gondban voltam, hisz  rengeteg kedvencem volt itt, de sikerült döntenem, ez a szépfiú a második kedvencem (az első Jeannie Frost féle Vlad Tepes). Vagyis Bones.

Bones

Innen ismerheted: Jeaniene Frost: Cat & Bones Vámpírvadász sorozat

Először feltűnt: Félúton a sírhoz

Természetfeletti státusza: Mester vámpír

Kampányának vezére: FFG &Timus @ FFG Book

Miért szavazzatok Bonesra?

Ez egyszerű: ő a tökéletes jelölt.

Tudjátok, ki is ő valójában?

Teljes nevén III. Crispin Phillip Arthur Russell, röviden Bones. 1766 november 20 óta tudhatjuk a világon, és 1790 -ben, 24 évesen változtatta át vámpírrá Ian valahol Ausztráliában, meglehetősen távol Angliától, ahol Bones valójában született.

Bones ezer arcú: a nők egy érzelmes, erős szépfiút, a férfiak konkurenciát látnak benne.

Mikor először találkozik Cattel, ő így jellemzi a Félúton a sírhoz részben:

" A fények és árnyak közt egy előrehajló férfi feje búbját láttam. A haja szinte hófehér volt a villódzásban, de a bőre ránctalan. A mélyedések és körvonalak arcvonásokká álltak össze, amikor felpillantott és észrevette, hogy nézem. A szemöldöke határozottan sötétebb volt világosszőkének tűnő hajánál. A szeme is sötét volt, túl sötét ahhoz, hogy láthassam a színét. Pofacsontját mintha márványból metszették volna, és inge hasítékából makulátlan gyémántszín bőr kandikált elő."

Noha nem csillog a napfényben, emberek vérét issza, mert Bones egy vérbeli vámpír, akin meglátszik az idő nyoma: méghozzá a bölcsességében, az átgondoltságában és a megfontolt, precíz lépéseiben - egy szalmaszálat sem tesz keresztbe megfontolás nélkül. Mondanunk se kell, a lány nem rajong túlzottan a vámpírokért, így Bones sem a szíve csücske, viszont nekünk nagyon is azzá vált.

Bones ért a nők, és úgy általánosságban az emberek nyelvén, ezért töri meg Cat ellenállását is, és végül igazi férfiként elrabolja a lány szívét/lelkét/testét, mint már korábban oly sok lányét, amiből látszik, hogy valódi férfi.

Csípős nyelvű, szarkasztikus, és magabiztos személyiség, aki nem bírta Síri csendben megállni, hogy ne védje meg Catet, mikor Vlad Tepes, Bram Stoker legendás vámpírja verbálisan inzultálta volna a lányt:

"- Bones, lehet, hogy inkább egy szelíd kis konyhatündért kellett volna elvenned!

- Dugulj el, nem vagyok kíváncsi a poénjaidra - csattant fel Bones. - Beszélgess inkább egy íróval, aki népszerűbb színben tüntethet fel.

- Mi van, Anne Rice nem hívott vissza, haver?"

És nem csak Vladtól, de  minden más rossztól védelmezi azt, akit szeret, mert a keménynek tűnő gránitszív mögött egy érző lélek lapul.

És ahogy Jeaniene Frost írta a Karó és sírhant című könyvében:

"Mindannyiunknak meg kell hozni olyan döntéseket, amelyekkel együtt élünk."

Hozzatok jó döntést, és szavazzatok Bonesra!

És van még valami, amiért érdemes Bonesra szavazni: amennyiben Bones nyer a játék legvégén, akkor azok között, akik rá voksoltak kisorsolunk egy Once Burned példányt.

Szavazzatok, és nézzetek körül, hátha a ti kedvencetek is ott lesz: http://konyvekhaboruja.blogspot.hu/2012/07/konyves-alompasik-parbaja-2012-iii_6832.html
Puszi :DD